olvasmánylista

ezt inkább magamnak írom, kíváncsi vagyok, a Nagy Télben hány könyvet fogyasztok el. néha frissítem majd a dátumát, hogy bele lehessen kukkantani keresgélés nélkül.

szóval íme, a projektem alatt elolvasott könyvek:

tömörített bejegyzések

tökre nem szokott időm se, meg energiám se lenni naponta leülni, hogy írjak, de most próbálok akkor kicsit összefoglalni: ))) (btw meg is csappant az olvasóközönségem rendesen..:,D)

egotrip

ma egész nap aludtam lényegében, mert annyira hosszú és fárasztó és isteni hetem volt: ) ki is fejtem, de most szólok, hosszú lesz. 

jóóónapok

tegnap érdekes feladatot kaptam. igaz, a gyökér lakótársakkal, de azért mókás volt. ki kellett mennünk a vasútállomásra, hogy fogadjunk egy halom, nemzetközi táborba érkező résztvevőt, és berakjuk őket egy kisbuszba, ha mindenki megérkezett. úgy 2 órát töltöttünk ezzel, mert különböző időpontokban érkeztek, de legalább nem egyszerre kellett 15 embert guideolni. a táborban egy magyar nő is részt vesz, láttam a listán a nevét, sajnos ő később érkezett, szóval nem találkoztunk. főleg svédek, finnek, észtek jöttek, de akadtak törökök és egy német srác is. fiatalok voltak, de idősebbek, mint az átlag EVS-korosztály, viszont ők is a Youth in Action programba tartoznak valahol.

ezt onnan tudom, hogy egy Youth in Action feliratú táblát kellett tartanom, ami magyarul ‘Fiatalok Lendületben’-ként nem hangzik olyan hülyén, de talán a ‘fiatalok akcióban’ már szemléltetné, hogy miért nézett röhögve ránk az emberek fele. az egyébként olyan visszahúzódó és félénk finnek (<-HAZUGSÁG) közül is többen odajöttek megkérdezni, hogy egyébként mégis mire várunk ezzel..: D nahde csevegtem egy pár szót minden érkezővel, elkísértem a többséget egy kávézóba, hogy ne csak az állomáson üljenek, és már ez elég volt ahhoz, hogy legalább megpróbáljanak csalódott fejet vágni, amikor mondtam, hogy sajnálom, de én nem megyek velük: ) hétvégén lehet, h lesz lehetőség meglátogatni őket (ott szállnak meg, ahol a kongói meg iraki gyerekekkel voltunk), remélem összejön.

utána Simonál voltam, egy srác a munkahelyről, meghívott kávézni, mert kiderült, hogy egy percre lakunk egymástól: ) meg bírtam inni a kávét amit főzött (az esetek 90%ában még mindig kiöntöm a finn kávét annyira bitangpusztulatos-.-), meg tök jót beszélgettünk. kiderült, hogy egy csomó mindent tud a magyar töriről (eleddig példátlan), tudja, hogy mi ‘magyar’-nak hívjuk magunkat, a nővére pedig két évig pesten tanult: ) szóval barátságos gyerek, és jó tudni, hogy ilyen közel is van kihez szaladni, ha az idióta a másik szobából az eddigi határokat is túllépné..

és nem ő az egyetlen jófej a spiraaliban, ma pl meghívást kaptam egy kevésbé hivatalos kiskarácsonyi buliba, a hazautazás előtti péntekre: > az alkoholos sztereotípiákat ismerve kicsit félek, dehát másban is meghazudtolták már önmagukat. a lényeg, h kezd munkaidőn kívül is megteremtődni a kontakt pár emberrel, és egészen más így az egész: )

délután az ifjúsági klubban voltam. a kicsiket tökre nem lehetett levakarni, de ezt már kezdem megszokni, a rettenetes eredmény viszont, amire most felettébb büszke vagyok, a nagyobbakkal következett be. nem sok nagyobb tini jár hozzánk, amikor ők jöhetnek, max öten lézengenek, de van két srác, akik szinte mindig jönnek, és mindig biliárdoznak, és még csak köszönni sem köszöntek soha. na h ők mondjuk nem azért, amiért a francia nem köszön, egyszerűen ez tényleg nehéz kor itt, nemnagyon kontaktolnak idegenekkel, nőneművel pláne. szóval eljött a nap, hogy sikerült rábírni őket arra, hogy biliárdozzanak velem. mindkettő. és még csak nemis vertek nagyon agyon, pedig irtó jól játszanak. szóval akármilyen gátlásos is egy finn (és messze nem annyi az, mint vártam), előbb-utóbb valamilyen szinten lehet azért kommunikálni még a nehezebb esetekkel is. Maiju, az egyik ifjúsági vezető mondta, h ő 3 éve ismeri őket, és még vele is csak annyit beszélnek, amennyit muszáj: ))) szóval ja, ennek most télleg örülök: DDDDD

btw, kurva jó érzés, amikor azért kapok fizut (najó, zsebpénzt), mert kölykökkel biliárdozok órákon keresztül..XDDDDDDDD

pikkujoulu

szokás errefelé, hogy kiskarácsonyt tartanak, rendszerint barátokkal vagy munkatársakkal.

a spiraaliban ez most azt jelentette, hogy szerdán elvittek minket lahtiba egy karácsonyi vacsorára, illetve egy stand up comedy-előadásra.

3kor indultunk, 2kor már mindenki lázasan készülődött, tökjó volt, hogy mindenki kicsípte magát. alapból munkaruhát hord mki egész nap, ami a fiúknak sokszor overallt, lányoknál meg leginkább kényelmes és nemféltős cuccokat jelent, szóval jóvolt kicsit kiszakadni a hétköznapokból ezzel is (persze ingrid is jött a neonzöld kouvolás táskával csöveseket megszégyenítően felöltözve, de tényleg igyekszem már észre sem venni..-.-). kényelmes, tiszta, bérelt luxusbusszal mentünk, kb repülőn ülni nem extrább, olyan volt..

lahtiban egy nagyon jó étterembe ültünk be, azt is elárulták előre, hogy koponyánként 35 euro csak a vacsi.. hopp: ) haltálat kaptunk előételnek, nagyon különleges és fincsi volt, a főétel viszont.. nyah, tradicionális finn karácsonyi kaja, sonka és ilyen mindenféle pürék.. a sonka láttán (de legalábbis a kóstolás után) szerintem a magyar többség egyszerűen inkább felkötné magát a fára, annyira nem volt hatalmas kulináris élmény. jó, nemaz, nyilván ehető volt, de nemsok íze volt, meg nemis volt túl sok.. a pürék közt volt valami répás cucc, attól féltem legjobban, de nem volt íze, szóval legalább az lement, a másik viszont krumpli volt az égtudjamivel, az szörnyű volt, ott is hagytam, pedig eleddig 2 hónap alatt nem találkoztam itt olyasmivel, amit ennyire ne tudtam volna megenni. nem a 35eurós vacsitól várja ezt az ember, ha az utolsó iskolai menza is ínycsiklandó fogásokkal kecsegtet: DDD desszertként kaptunk még fagyit (kint esett a hó) mézessütivel, az legalább ismét jó volt, szóval nem mondom, hogy katasztrofális lett volna az egész vacsora, de sok könnyet nem hullajtok, hogy nem itt költöm el a karácsonyi lakomát:,D

a standup a sibelius-házban volt, kicsit a müpához tudom hasonlítani a stílusát, csak talán kevésbé nagyszabású. de azért így is gyönyörű. nem is tudom összesen mennyi, 5 vagy 6 fellépő volt, és kétórás műsor. sajnos keveset értettem csak, sokszor ha a mondat maga meg is volt, nem értettem, mi a poén. de azért amit értettem, az jó volt. volt egy-két fazon, akik hasonlóak voltak a mi humoristáinkhoz, meg olyan is, aki teljesen eltért mindenkitől. volt egy fickó, tök alacsony, tipikus metálosfazon nagy szakállal meg hosszú hajjal, kiállt, nulla mimika, depressziós testtartás, a száját alig nyitotta ki, hatalmas szünetekkel beszélt, de ha megszólalt, mindenki visítva röhögött, sokkal jobban, mint bárkin. totál elvetemült poénjai voltak, egy ilyen standupost magyar kiadásban elviselnék: D amúgy egészen hasonlóak voltak a témáik, mint nekünk, szóval család, melegek, a finn máv, vagy egy-egy tájegység fikázása.. majd próbálok keresni pár videót, érdekes módja lenne ilyesmit nézni gyakorlásnak, de az, hogy röhöghetek, ha egyszer megértem, minden bizonnyal jó motiváció: )

szóval egy ilyen út saját pénzből közel annyiba került volna, mint egy havi zsebpénzem.. nem semmi, hogy ennyit szánnak ilyen célokra: ) az egyetlen dolog, amit sajnálok, az az, hogy sokan nem tudtak eljönni. egészen jó már most a csapat a spiraaliban (az elmúlt 2-4 hétben érkezett több srác is, kellett az idő az összeszokásra), jó a hangulat munka közben is, a szünetekben főleg, és velem is sokat beszélgetnek, és kedvesek, szóval klassz, hogy most már egy ilyen jó közösségben vagyok. és rengeteget jelent az, hogy egyre jobban értek finnül, hiszen így nem kell mindig kérdezgetnem, hogy most ki mit mondott, min röhögnek, stb. az elején nagyon féltem attól, h mennyire uncsi lesz a spiraaliban egész nap, de így már tökrenem az: )

napakat

a kouvolai újságban van egy napakat nevű rovat, ahová smst lehet küldeni, és akkor azt megjelentetik. rendszerint panaszkodni szoktak ezekben az üzenetekben, hangos szomszédokról, kutyaszarról, hasonlókról: D ebből készült egy színdarab, és erre engem egy hete elvitt a mentorom, Sirkka.

színház előttre meghívott magukhoz ebédre, iiiisteni lazacot ettünk, a házuk pedig külön élmény, hiszen tele van magyar cuccokkal.. szentendrén vásárolt népviselet a falon, valami amerika dvd az asztalon, a könyvespolc fele magyar könyvekből áll.. mellesleg nagyon csendes, szép helyen élnek, a nappaliból kitekintve erdőt látni, szóval igazán gyönyörű környék.

utána jött a színház, jelentősen jobb előadással, mint az előző..: ) itt sem értettem mindent persze, meg még tökéletes nyelvtudással is kouvolainak kell lennie az embernek ahhoz, hogy minden értsen, de vicces volt azért, meg nem éreztem olyan ripacskodásnak, mint a szerdait..: > maga az épület is szép, hatalmas, kiállítóteremmel meg mindennel, szóval még festményeket is nézegettünk.. előadás után még egy sütit is kaptam, és asszem nem tudok olyat mondani, hogy valaha is én fizethessek, szóval nem nagyon jutok szóhoz az én mentoromtól, annyira tündéri és kedves: )))

indica

dzsízösz, nagyon lemaradtam az írogatással. nemaz, h nincs kedvem, csak mindig annyi teendő akad, örülök ha sikerül mindenkinek visszaírkálni meg elolvasni a híreket..: P

szóval múlt pénteken elutaztunk az ifjúsági klubbal lappeenrantába. ez már egy egészen karjalai város, közel az orosz határhoz. iszonyatosan pici utakon mentünk, nagy hóban, sötétben, egészen félelmetes volt: DD de gyönyörű is egyben. olyan tipikus fák között kanyargós pici finn utak voltak ezek, a fákon meg sok-sok hóóó..^^

a rendezvényt a lappeenrantai uszodában tartották, hatalmas épület volt bowlingpályával, edzőtermekkel, elég volt bejárni. fiataloknak szánt esemény volt, szóval csupa 18 alatti látogató volt, azokból viszont úgy 2-3000.. kicsit öregnek éreztem magam:,D a bejáratnál amúgy mindenkit szondáztattak, szóval ennyire komolyan veszik itt, hogy a tizenévesek ne igyanak alkoholt (nyilván itt is megoldja, aki nagyon akarja, de csak nem olyan egyszerű..). nekem irtó érdekes volt, hogy ennyien eljöttek egy ennyire alkoholmentes programra, nálunk szerintem 200 fiatalt nem lehetne rávenni, nemhogy 2000et.

minden zsúfolt volt, minden tele volt emberekkel. volt több stand különböző civil szervezeteknek, én nem is tudom igazán, milyen témákban, de gondolom mindenféle fiatalok jogaival és hasonlókkal foglalkozó dolgok. volt szumó, ki lehetett próbálni az amerikai focit, voltak táncbemutatók és fellépő amatőr bandák, szóval mindenki találhatott számára érdekeset.

este 10kor kezdődött az indica. fogalmam sem volt, mit várjak tőlük, hiszen a számaik többsége finn, de a legfrissebb albumuk angol nyelvű.. végül csak finnül játszottak, egyes számokat csak angolul ismertem és nem is tudtam, hogy van finn eredetije.. mindegy, a lényeg, hogy azért nem sok számot tudtam velük énekelni, de jók voltak. a közönség nem őrült meg, hozzászoktam már, hogy bármely felnőtt furcsán néz rám, ha meg merem említeni, hogy én szeretem az indicát, de még a kicsik is leszarták, szóval jó, ha 5 sor állt az amúgy sem nagy színpad előtt..: DD legalább láttam rendesen.. vicces azért, tavaly nálunk szerintem jobban is igyekeztek, és a közönség is jobban értékelte őket. furcsa, hogy sok finn bandát külföldön mennyivel jobban szeretnek mint itt: DD egyébként elhangzott minden kedvencem, szóval aranyos koncert volt: P a végén elkértem a setlistet, Jonsu, az énekes alá is írta lendületből, szóval jippi. (jó, a tavalyi közös afterparty után ez már igazából nem lelkesít, de miértne..: D)